A betegség számos más ok mellett gyakran egy meleg vizű tömegfürdőben összeszedett fertőzés, vagy a hideg kövön való üldögélés, felfázás eredményeként jön létre. A petevezeték vagy méhkürt a méh testétől a petefészekig vezető, 10-14 cm hosszú, vékony, kanyargós, gyenge körkörös izomzattal rendelkező csatorna, melyet csillószőrös nyálkahártya bélel. Egyik vége a méh üregéhez csatlakozik, a másik pedig kesztyűujjszerű bolyhokkal a szilva nagyságú és formájú petefészekhez. A petevezeték feladata a peteéréskor kipattanó petesejt felfogása és továbbítása a méh üregeibe. Ebben segítenek a csillószőrök. Ha ebben az időszakban közösülés történik, a petevezeték közepe táján következik be a petesejt megtermékenyítése. Leggyakoribb megbetegedése a petevezetéknek a gyulladás. Ezzel rendszerint együtt jár a kismedencei és méh körüli kötőszövetek gyulladása is, és a helyi elváltozásokkal egy időben az egész szervezet részt vesz a megbetegedésben. Ideje, időtartama szerint a gyulladás lehet akut (heveny), szubakut és krónikus.
A szubakut gyulladás könnyen kiújulhat, és újból heveny folyamattá válhat. Hosszabb fennállás után krónikus gyulladássá alakul. Ebben a szakaszban a fájdalom nem mindig állandó, gyakran csak menstruáció idején, közösülés vagy székelés alatt jelentkezik. A beteg rendszerint láztalan, esetleg menstruáció alatt tapasztal hőemelkedést. Gyomor- és béltünetek, fájdalmas vizelés ilyenkor is jelentkezhetnek, sőt folyás és vérzési rendellenességek is fokozhatják a beteg panaszait. A laboratóriumi értékek a krónikus gyulladás szakaszában nem mutatnak eltérést: a vérsejtsüllyedés és fehérvérsejtszám normális. A betegség kiindulása Jó tudni, hogy nem mindig ilyen sorrendben keletkezik a függelékek gyulladása. Sokkal gyakoribb, hogy kezdetére nem is emlékszik a beteg: a kis számban bejutó kórokozók nem tudnak hirtelen elszaporodni, ugyanakkor a szervezetünk sem képes legyőzni őket, ezért lassan, fokozatosan alakul ki a krónikus, esetleg a szubakut függelékgyulladás. Éveken át maradhatnak rejtetten a beteg petevezeték falában a kórokozó csírok, és a szervezet védekezőképességének csökkenése esetén (pl.
A függelékgyulladás távoli, úgynevezett góctünetek forrása, így reumás panaszok, szívbelhártyagyulladás kiindulása is lehet. Gyógyítás, megelőzés Szakorvosi feladat a petefészek-gyulladás gyógyítása. Fontos a korai felismerés és kezelés. A nők lehetőleg kerüljék a meleg vizű tömegfürdőket, s még otthon, fürdés előtt is ki kell súrolni a kádat. A nemi partnerek hűsége a petefészek-gyulladás egyik lényeges megelőzési módszere. Előzzék meg a terhesség megszakítást! Lényeges szerepe van az öltözködésnek is: hideg időben melegen kell alulról felöltözni, ezzel segítve a szervezet védekező képességét. Lányok ne üljenek hideg lépcsőre, kőre, hogy elkerüljék a "felfázást". Szerző: Dr. Lázár Erika szülész-nőgyógyász szakorvos
Az Actinomyces korábban a gombák közé sorolódott, ma már tudják, hogy ez is baktérium. Ez a kórokozó általában súlyos lefolyású petefészek-gyulladást idéz elő. Gyógyítása is nagyon nehéz, sokáig tart, gyakran kerül sor miatta a petevezeték, a petefészek műtéti eltávolítására. Következmények Kedvező esetben a függelék nyom nélkül gyógyul (amennyiben korán elkezdik a megfelelő gyógykezelést). Gyakori azonban, hogy a krónikussá vált gyulladás egész életén keresztül végigkíséri a nőt, aki állandó alhasi fájdalmakkal küszködik, mely a nemi életet is akadályozza, s ez végül a házasság felbomlásához vezet. A gyulladások összenövéseket okoznak a petevezeték belsejében, illetve a körülötte található szövetekkel, belekkel. Ha fiatal korban, még a kívánt terhességek előtt jön létre a gyulladásos összenövés, ez meddőséget okoz, a petesejt nem tud találkozni a spermiummal. A petevezeték belsejének részleges összenövése nem akadályozza meg a petesejt és a spermium találkozását, de gátolja a megtermékenyült, osztódó petesejt továbbhaladását, és méhen kívüli terhességet eredményez.