Ez ugyan annyiban stimmelhetne is, amennyiben az előadás díszletének fontos elemét képezik a különböző építőipari kellékek, mint a betonkeverő, az állványzat, a deszkalift és a vödrök; ja, és a szaniterek minden fajtában és mennyiségben, kád, vécé, piszoár. Háttérben a birnámi erdő kukoricából – de legalább olykor megindul... Nincsen lopós nagymama, ami önmagában persze nem baj, következményében annál inkább; ugyanis ő az, mármint a leggyakrabban játszott verzióban (ami nem az 1916-os ősbemutató), akinek egy szenvedélyes és törvénytelen éjszakája révén folt esik a grófi család pedigréjén, és ez csöppet sem lényegtelen, hanem a "nagy leleplezés" maga. Van Baracs, aki Istvánból Iván lett (az ősbemutatóhoz való ragaszkodás jeleként), aki itt talán építésvezető, de ez nem biztos, lehet, hogy csak úgy idepottyant. De ha mégis építésvezető, akkor a házat építi, ami az első és a második felvonás közti szünetben el is készül. Baracs – ő a bonviván, Ertl Zsombor egyetemi hallgató játssza, akinek van a szerephez termete, de mása egyelőre nemigen; ahol nem bír a magas hangokkal, lazán oktávot vált, alkalmat adván a nézőnek az elgondolkodásra: biztos-e, hogy erre a fiatalemberre kell ráterhelni egy ekkora főszerepet, avagy csak súlyos társulati problémák jelzése ez.
Bár mindig is kedveltem, a színházzal való eddigi olthatatlannak tűnő szerelmem igaz fellángolása jó 10 évvel ezelőttre datálható – és már akkor is azt hallottam mindenhonnan, hogy a sokáig tetszhalottnak tűnő operett műfajt le kell porolni, vérfrissítéssel, modernizálással újra kell éleszteni, hogy a fiatalokat is becsalja a nézőtérre. Ez a felkiáltás még mindig nem jött ki a divatból, a műfaj újrapofozása azóta is zajlik, így kapott régi-új köntöst Szirmai Mágnás Miskája is a Vígszínháztól. Egy meghatározhatatlan kor meghatározhatatlan helyén – valahol a "magyar vidéken" – járunk egy épülőben lévő pavilon, egy kukoricás és egy grófi vityilló vonzáskörzetében, ahol a vadászati világkiállításra való készülődés, a szaniterfélék felhalmozása és az ügyességi vetélkedők mellett egy nehéz sorsú szerelem is bontogatja szirmait. A polgári származású Baracs Iván ugyanis a veszettül "haccsoló, főúhi" Korláth-olt família ( Hirtling István, Bandor Éva, Dino Benjamin) egy szem hajadonjára vet szemet, ráadásul Rolla grófnőnek sem közömbös a mindenben kiváló férfiú.
De hogy ez a zászló mit keres itt, milyen álbátorság vagy poénéhség parancsolta ide, sejtésem sincs. Hogy minek emlegetnek itt bankigazgatókat meg száz leggazdagabb magyarokat, azt sem értem, hiszen a grófozás és túlhajtott raccsolás árnyékában ez még csak nem is vicces, és pláne nem tökös. Üres riszálás, hogy "de milyen aktuálisak és bátrak vagyunk", de még a Cintányéros cudar világból sem futja egy ütős jelenetre, pedig az igazán adja magát. Ifj. Vidnyánszky Attila közben elhelyezkedett a ház tetején. A második szünetben elég sokan föladták, hazamentek. Aki maradt, megérdemelt volna egy rendes finálét, de hát az történik, hogy Korláth gróf a szép sötét öltönyében a mikrofonhoz lép, és kicsit szaggatottan – lehet, hogy szomorúan is, nem tudtam eldönteni – elmondogatja a Csiribiri szövegét, rettentő komoly képet vágva hozzá, kivált a "kék dolmánynál" komor a tekintete, meg ott, hogy "három krajcár nem két pengő", csak más a pénznem... A Vígben az utóbbi években elég nagy a jövés-menés; akár csúcsforgalomban egy metróállomáson.
Csaknem húsz év után mutat be ismét operettet a Vígszínház, amely október 26-án, szombaton tartja a Mágnás Miska című darab premierjét, Eszenyi Enikő rendezésében. Szirmai Albert, Bakonyi Károly és Gábor Andor Mágnás Miska című operettjét a nagyszínpadon láthatja a közönség. Az 1916-os operett vígszínházi változatát Eszenyi Enikő és Vörös Róbert készítette – olvasható a színház MTI-hez eljuttatott közleményében. Mint írják, a Mágnás Miskát a Királyi Színház mutatta be 1916-ban Rátkay Mártonnal és Fedák Sárival a főbb szerepekben. A gróffá öltöztetett lovászfiú – az úrrá varázsolt cseléd – története, amelyben a főhős kifigurázza és megleckézteti a gazdagokat, úgy tűnik, minden korban aktuális. Az elmúlt évtizedek alatt a cselekményt a színházak és íróik a maguk képére formálták, más-más hangsúlyokkal és ízekkel alakítva a figurákat és a mondanivalót. Így Miska volt már népi hős, szocialista fegyver, Baracs Iván – néha István – vasútépítő mérnök, a szegénységből feltörekvő igazságosztó.
A Király Színház Rátkai Mártonnal és Fedák Sárival 1916-ban mutatta be, most pedig ifj. Vidnyánszky Attila és Szilágyi Csenge játsszák a főszerepeket a szombat este bemutatásra kerülő Mágnás Miska című operettben – ismertette Eszenyi Enikő az InfoRádiónak nyilatkozva. Bár a Vígszínházban hagyomány, hogy műsorra tűznek operettet, az aktuális műben szereplő fiatal színészgárda még nem játszott ilyenben, ahogyan a színház fiatalabb közönsége előtt sem ismert ez a műfaj. Eszenyi Enikő a mostani csapattal kapcsolatban úgy érzi, hogy nagyszerűen meg fogják valósítani, ami kiváló alkalom arra is, hogy megtanulják, milyen is egy háromfelvonásos zenés mű. A Vígszínház igazgatója és Vörös Róbert dramaturg a Mágnás Miska valamennyi változatát elolvasták, és ennek alapján jutottak arra, hogy hozzájuk az 1916-os ősváltozat áll a legközelebb. Eszenyi Enikő számára nagyon tetszett a bemutatóbéli változat arányossága, a humorra, a játékos szellemessége, aminek a szövegkönyvébe – mint fogalmazott – már csak belekarcoltak és a maira igazították olyan kifejezésekkel és hangsúlyokkal, amely a mai korra jobban reflektál.
A Mágnás Miska immár száz éves története során a hangsúlyok, a figurák élethelyzete időről időre nagyot változott, eközben Eszenyi Enikőék fontosnak tartották, hogy Baracsról–Rolláról és Marcsáról–Miskáról szóljon a történet, az ő kis életükről, és hogy hogyan élik meg a Korlath famíliával a kapcsolatukat. Nyitókép: Ertl Zsombor (k) Baracs Iván szerepében Szirmai Albert - Bakonyi Károly - Gábor Andor Mágnás Miska című operettjének próbáján a Vígszínházban 2019. október 25-én. A darab bemutatója Eszenyi Enikő rendezésében 2019. október 26-án lesz. MTI/Szigetváry Zsolt