A rohamfajták meghatározásában a roham lefolyása, a klinikai tünetek, azok sorrendje és az EEG-ben észlelt jellegzetességek jelentik a legfontosabb támpontot. Az absence roham Régebben petit mal (ejtsd: pötimal) rohamnak is nevezték, de ez megtévesztő, mert nem minden kis-roham (ez a francia kifejezés magyar fordítása) felel meg petit malnak. Úgyhogy jobb az absence (ejtsd: abszansz) kifejezést használni, ami jobban leírja már elnevezésében is a dolog lényegét. Ez is francia szó, távollétet jelent. Ugyanis a rövid, pár másodperces roham csak elrévedésből, bambulásból, a végzett mozgás megrekedéséből és pillanatnyi távollétből, vagyis a környezettel való kapcsolat megszakadásából áll. Ez nem mindig tudatvesztés, vagyis a környezettel való kapcsolat teljes megszakadása, sokszor csak beszűkül a kapcsolat. A legpontosabb jellemzése ennek a pár másodperces kihagyásnak az, hogy a magasabb rendű agykérgi működésekben van átmeneti zavar. Erre az időszakra utólag a tudatvesztés arányában nincs teljes visszaemlékezés.
A roham után a beteg általában elalszik. Hagyjuk pihenni. Ha három percnél tovább tart, vagy ismétlődő a roham, hívjunk azonnal orvost. forrás: Patika Tükör 2007. 07. 05
JUVENILIS MIOKLÓNUS EPILEPSZIA Mioklónusos (izom megrándulásos) és grand mal (eszméletvesztéses rángó) rohamok lehetnek jellemzőek ebben a genetikailag meghatározott epilepsziában. Serdülőkben, 12-16 éves kor között, a reggeli felkelést követő első órában jelentkeznek kisebb-nagyobb végtag-rándulások. Típusos panasz, hogy a reggeli ital kilöttyen a csészéből, vagy a reggeli fogmosás közben nagyokat rándul a kéz. A kezdeti megrándulások és az első GM roham megjelenése között akár hónapok is eltelhetnek. Sokszor az első nagyroham miatt érkezik a serdülő a kórházba és csak utólagos rákérdezésre derülnek ki a reggeli kisebb rándulások. Egyféle gyógyszer szedése mellett rohammentessé válik a betegek jelentős része, de a gyógyszert életük végéig szedni kell, amiről nehéz a kamaszokat meggyőzni. Újabb roham jellemzően bulik alatt vagy után jelentkezik, ahol az alvásmegvonás, az alkoholfogyasztás, az alkohol miatti gyógyszerkihagyás, illetve a diszkók villogó fénye egyszerre szerepelhet, mint provokáló tényező.
Gyakran valamilyen jellegzetes érzés - előjel - vezeti be a rosszullétet. megnevezhetetlen rossz szag vagy gyomorból felszálló érzés, esetleg ismerősség vagy ismeretlenség érzés stb. A rosszullét vége nem hirtelen, még percekig zavartság követheti, ami lassan tisztul fel. Maga a rosszullét tudatzavarral jár, vagyis az illető a környezettel való kapcsolatát részlegesen vagy teljesen elveszti. Ugyanakkor különböző automatikus cselekmények jelentkezhetnek. Ezek lehetnek a száj körüliek: csámcsogás, nyeldeklés, nyálcsorgás stb., vagy többé-kevésbé kifejező jellegű gesztusokból állóak, mint pl. fal vagy asztal ütögetése, ruhaigazgatás, a kéz ügyébe eső tárggyal való babrálás, kezek forgatása, hangadásos, vagy érzelmi automatizmusok, amelyek leginkább félelmi jellegűek (szorongás, menekülés gesztusai) stb. E rosszullétek a legtöbbször a halántéklebenyi epilepsziák tünetei, de származhatnak homloklebenyi epilepsziás gócból is. Felnőtt korban ez a leggyakoribb rohamfajta. A túlnyomórészt alvásban jelentkező hipermotoros roham Ezek rövid rohamok, melyek egy éjszaka leforgása alatt ismételten jelentkezhetnek, túlnyomó többségben homloklebenyi eredetűek.. A rohamok utáni feltisztulás gyors, a betegek általában tudatában vannak, mi történik velük.
LENNOX-GASTAUT SZINDRÓMA 2-7 éves korban indul új epilepsziaként vagy korábban másféle epilepsziás (például West-szindrómás) betegekben. Lelassuló fejlődéssel, speciális EEG-képpel és többféle, gyakran gyógyszerekkel nehezen befolyásolható rohamok formájában jelentkező betegség. A kiváltó okot gyakran nem ismerjük. Általában 3-4 különböző típusú roham váltja egymást, melyek több, párhuzamosan szedett gyógyszer mellett sem szüntethetők meg. Bár a sikeres, epilepsziával kapcsolatos sebészeti esetek ritkaságnak számítanak, mindig megpróbálnak utánajárni az esetlegesen műthető agyi eltérésnek. PSZICHOGÉN ROHAMOK Ezek a rohamok epilepsziás rohamot utánzó, de nem epilepsziás eredetű rosszullétek. Kisebb részükben szándékos cselekvés: a gyermek így próbálja felhívni magára a figyelmet. Az esetek többségében azonban valamilyen összetettebb lelki probléma áll a háttérben, ezért pszichológus és/vagy pszichiáter szakember bevonása feltétlenül szükséges. Sokszor nem könnyű megkülönböztetni az epilepsziától, ezért előfordul, hogy a gyerek évekig antiepileptikumot kap, pedig csak pszichogén rohama van.
A nagyroham (grand mal) legtöbbször akkor alakul ki, ha az epilepsziás izgalom az egész agyra kiterjed. Eszméletvesztés, az izmok rángása, megfeszülése vagy teljes tónustalanság lép fel, a beteg összeesik, elveszti az eszméletét. A roham általában magától oldódik. A kisrohamok esetében más a helyzet. Sokszor a beteg környezete észre sem veszi, hogy a beteg éppen rohamot él át, mivel ebben az esetben nincs eszméletvesztés. Ezek a rohamok az agynak csak egy körülírt részét érintik. Főleg gyerekeknél – 2-15 éves kor között – figyelték meg a kisroham úgynevezett absence típusát. A francia eredetű szó távollétet jelent, mely utal a roham alatt kialakuló jellegzetes állapotra. A beteg hirtelen felfüggeszti minden tevékenységét, tekintete üressé válik, a szemgolyók picit felfelé fordulnak, s 10-30 másodpercig egyáltalán nem reagál a környezetére. A roham elmúltával a beteg nem emlékszik semmire, esetleg automatikusnak tűnő mozdulatokat – gyors pislogás, enyhe arcrángás stb. – végezhet. A roham, mely naponta akár többször is megismétlődhet, az iskolás korúak között előforduló epilepsziák megközelítően nyolc százalékát teszi ki, s inkább a lányoknál fordul elő.