Aztán meghalok 70 évesen, és a gyerek még mindig él, bekerül otthonba, és ismét terhelem a rendszert. A barátainknak viszont nem tudom, miért természetes, hogy nem tartjuk meg. Talán, mert ők sem szeretnének beteg babát, vagy mert eleve úgy mondjuk nekik, hogy meglátjuk, meg kell-e szülni vagy egészséges. A szüleimnek kicsit más okból természetes. Egyrészt, ők az a generáció, akik végigrettegték a terhességüket, hogy nehogy valami genetikai hibával szülessen a gyerekük, mert azt a magyar társadalom nem tudja tolerálni. Vagyis egyfajta stigmatizáló hatása van bennük a Down-kórnak. Másrészt, szeretnének unokát, és szeretnék, ha boldog lennék, és tudják, hogy egészséges babával lennék boldog, a munkámmal és a férjemmel. Nem önmagam teljes bedarálásával. Aztán vannak családtagok, akik egyáltalán fel sem fogják, mert szerintük az 1:220-hoz semmi, és nem, nem és nem, nem lehet baja. Ők már nem zavarnak, már kiveszekedtem magam. "A könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat. "
De vajon miért ilyen természetes, hogy nem kell betegen? A genetikusom arra tette fel az életét, és azért alapította a Maternityt, hogy kurvasok pénzt keressen a szülő nőknek minél jobb, emberibb és szakmailag kifogástalan terhességi heteket és szülést biztosítson. Ő genetikus, aki hisz a genetikai állomány megőrzésében és abban, hogy sem a társadalmat, sem az egyént nem szabad olyan emberekkel terhelni, akiket a rendszer és az egyén nem bír el. Ha én bevállalom a beteg bébit, de örökre kiesem a munkából, nem termelek GDP-t. Sőt, nem viszem előre a szakmámat sem. Felveszem viszont a segélyt, felveszem a támogatásokat és terhelem a támogatási (egészségügyi, szociális) rendszert a gyerekem speciális fejlesztésével. A férjemmel elválunk, mert lelkileg nem bírjuk, ezzel megint csak terhelem a társadalmat, hiszen semmit sem nyerve bontok fel egy házasságot, ami a társadalomnak hasznára vált addig. A szüleim összes pénze rámegy az ellátásomra, és ők nem vesznek használati cikkeket, nem mennek annyit boltba, vagyis nem adóznak annyit, mint eddig.
Magyar esetek. Megnéztem az összes fellelhető magyar nyelvű szakirodalmat a szabad béta-hCG és Down, a kombinált teszt arányszámai és Down összefüggésében. Nem tudtam meg semmit! Gondoltam, más irányt veszek a keresésben! Legyen akkor az, hogy végignézem az összes magyar fórumot, gyakorikérdést a kombinált teszt, magas kockázat, Down-kór, arányszám keresőszavakkal. Megtettem. Ezekből sem derült ki semmi, ami a Downon kívül okozhatná a magas szabad béta hCG-t. Illetve, nem akarok csalni, okozhatja dohányzás, ha valaki afroamerikai vagy ha ikreket vár. Vagyis a jamaicaiak. Én nem vagyok az. Csak egy olyan magyar esetet találtam, ahol ennyire magas volt a szabad béta hCG-szintje. Velem egyidős lány volt, 1:228-ra jött ki a kockázata, nyakiredő tökéletes, uh tökéletes, minden más érték tökéletes. Meg kellett szülnie a babát az amniocentézis után, mert bebizonyosodott, hogy Downos. Szuper. Megfigyeltem azt is, hogy valamiért nincs új kérdés a témában, mióta nincs AFP (van viszont helyette kombinált teszt), talán nem olyan rosszak az eredmények és emiatt kevesebb embert érint a kockázat kérdése?
Emlékszem, mikor bizonytalan voltam a sulis évek alatt, hogy mi akarok lenni, ki vagyok én valójában, vagy leszek-e házas, Apu mindig énekelt nekem olyankor egy dalt. Próbálom ezt ismételgetni magamban, mióta kiderült az 1:220-hoz. Que sera, sera! "Que sera, sera Whatever will be, will be The future's not ours to see Que sera, sera What will be, will be" /Doris Day/