Először mindig az elülső falfelületekre kerüljenek fel a pontosan illesztett tapétacsíkok, amelyeknek a szélét az ív vonalában legalább 20 mm ráhagyással szabjuk körbe. Ezt követően az esetleges mélyedésekbe, vagy boltív esetében a hátsó oldalra is így kerüljenek fel a tapétacsíkok. A ráhagyott szélek 25 mm-enkénti bevagdosásával ezeket már a könnyű az ív hajlatára simítani. Ilyen helyeken ajánlatos a ragasztót vastagabban felteríteni, és esetleg a fal széltét is be lehet kenni a szélek jobb tapadása érdekében. Ezt követően a boltív vagy íves falrész szélességével azonos csíkot kell leszabni, majd ragasztóval bekenni. Mintás tapétánál ideálisabb, ha hosszirányba futnak a minták. A kellően átnedvesedett tapétacsíkot az egyik oldal felől elkezdve lehet a mélyedés vagy a boltív oldalára simítani. A széleket végül hengerelve kell az alapfelületre préselni. A lakóhelyiségekben számos kapcsoló és dugaszoló aljzat is van. Ezeknek a fedelét a tapétacsík felillesztése előtt - az áram kikapcsolását követően – le kell szerelni, és a tapétát ezeken a helyeken csak lazán célszerű a falra simítani.
Beszerezhetők olyan tapéta fajták is, amelyeket élben szorosan egymás mellé illesztve kell a falra ragasztani. Ezeknél előbb középről a szélek felé haladva tapéta kefével kell az esetleges légbuborékokat kisimítani, majd keskeny gumihengerrel kell az egymás mellé hézag- és átfedés-mentesen illesztett tapétacsíkok szélét erősen lepréselni. Az esetleg kitüremlett ragasztó azonnal nedves szivaccsal letörlendő, különben később ez foltosodást okozhat. Az ajtókereteknél, felső szegélyléceknél és a padlószegélyeknél jól jön a leszabott csíkok "túlfedése", mert a simítókefével könnyű a szegélyek éléig lepréselni, majd e vonalakhoz igazodva, olló oldalával megnyomva pontosan kijelölni a vágási éleket. A felesleges tapétarészeket éles késsel már könnyű levágni, a széleket pedig gumihengerrel célszerű a falra préselni. A boltívek, ívelt felületek tapétázását sem túl bonyolult szépen megoldani. Mintás tapétáknál kritikus lehet a pontos mintaillesztés, ezért lehetőleg nem ajánlott karakteres mintájú tapétát választani.
A papírtapétákhoz megfelelnek a normál, a habosítottakhoz viszont speciálisan e célra készült ragasztók alkalmasak, amelyek között beszerezhetők a gyapjúrostos anyagú tapéták felragasztását megkönnyítő, a falra kenhető "vlies" ragasztók is. A ragasztókat hideg vízben kell feloldani, majd keverés közben megvárni a besűrűsödésüket. A túl sűrű ragasztót még utólag is lehet vízzel kellő konzisztenciájúra hígítani, a csomósodást mindig kerülni kell. A kiválasztott tapéta mintáját gondosan kell megválasztani, mert a nagy és kontrasztos mintázatúak optikailag jelentősen módosíthatják a helyiség térérzetét. Azt is érdemes meggondolni, hogy egy kisebb felület tapétázásával az egyszínű falfestés kombinálható, és így egy nagyobb falfelület egyszerűen sokkal dekoratívabbá tehető. Ezt főleg nagyobb falfelületeknél, kevésbé bútorozott helyiségekben érdemes alkalmazni, mégpedig kontrasztos és nagy mintás tapéta csíkok falra ragasztásával. Ilyenkor előbb a falfestést kell elvégezni, és csak ezt követően célszerű a tapétázott felületet kialakítani.